Zöldhályog


A zöldhályog, vagy glaukóma betegség lényege, az ideghártya ganglionsejtjeinek felgyorsult ütemű pusztulása, mely funkcionálisan jelentős látásromláshoz vezet. Alapja a szemnyomás emelkedése és a látóidegfő vérellátásának szabályozási zavara. A glaukómának nagyon sok típusa van. Az európai népességet elsősorban a nyitott zugú glaukóma érinti, leginkább 40, de még gyakrabban 60 éves életkor fölött. A glaukóma kockázata nagyobb azok körében, akiknek a vérrokonságában bizonyítottan jelen van ez a fajta betegség, másrészt azoknál, akik rövidlátók. A másodlagos glaukóma-formákra más kockázati tényezők érvényesek, azok viszont meglehetősen szerteágazóak, és összességében kevésbé is gyakoriak, mint az elsődleges nyitott zugú zöldhályog. Ez a betegség egész életen át tartó gondozást, kezelést igényel. Az rá a jellemző, hogy amíg a baj kialakul, addig a páciensnek tulajdonképpen nincs tudomása a betegségéről, nincsen igazán panasza. Mikorra megjelennek az első panaszok, már sokéves betegség áll a háta mögött, akkor már nagyon kevéssé befolyásolható az állapota. Alapvetően a látási működések, elsősorban a látótér rendkívül súlyos beszűkülése, ami a glaukóma népegészségügyi jelentőségét adja. A már kialakult károsodások vissza nem fordíthatóak. A glaukóma kezelésének egyik legfontosabb lépcsője, hogy a még tünetmentes, és életminőség-károsodást még el nem szenvedett betegeket észrevegyük, és megfelelő kezelésben részesítsük. Ezáltal lényegében a kezelés életüket.